Sweet Sixties! – Újabb hóbortos szerelemprojekt
Újlipótváros szinte mértani közepén, a Victor Hugo utca 25-27 szám alatt megállt az idő. Valahol 82-ben. Vagy talán 69-ben. A panelház még a szocialista időkben épült szállodaként, majd a 90-es években a hotelszobákat kiárusították és a ház társasházzá alakult.
A ház jelenleg is amolyan apartmanházként működik. A 105 albetét többnyire napi, vagy közép/hosszú távú kiadásban üzemel. Végre egy ház, ahol nem kegyelem, hanem alapvetés az airbnb!
A balatoni SZOT üdülő hangulatát idéző házban 24 órás portaszolgálat működik és a lakásból lejöve simán elfog minket a hangulat, hogy “akkor lemegyünk a partra?” Mehetünk is, mert a Duna part pár perc sétára van csupán.
Hogyan születnek a koncepciók?
Szerettem volna venni magamnak egy kis lakást a környékemen, hogy legyen hova elhúzódni, ha egy kis „én időre” vágyom. Nem mellesleg pedig, hogy visszaszálljak a rövidtávú lakáskiadásba. A hostelem eladása óta eltelt pár év és kezdtek hiányozni a turisták.
Ahogy megláttam ennek a lakásnak a hirdetését az ingatlan.com-on, éreztem, hogy MEGTALÁLTAM. Elindult a fantáziám, hogy csináljak egy retro 60-as 70-es évekbeli lakást linóleummal, kerek műanyag fürdőszoba tükörrel, tárcsás telefonnal, kovácsoltvas telefonasztalkával. A tárgyakkal, melyekre mindannyian jól emlékszünk gyerekkorunkból. Nekem nosztalgia, a turistáknak múzeum.
Úgy is hívtam fel a tulajdonost, hogy „Jó napot kívánok! Én ezt a lakást szeretném megvásárolni.” – nyilván az alku pozícióm ezzel már meg is szűnt.
Hirdetés VS a valóság. Azaz miért működik a home staging?
A tulaj meg se nagyon akarta mutatni a lakást, mondván van már rá komoly érdeklődője. Végül másnap visszahívott, hogy mégis megnézhetem. A lakás természetesen sokkal rosszabb állapotban volt, mint ahogy a képekről érzékelni lehetett.
Ez mindig így van. Ezért van olyan elképesztően nagy hatása a home stagingelt lakásoknak. A megtekintőket egész egyszerűen megdöbbenti a látvány, hogy „Jé, ez tényleg olyan, mint a képeken”. Ez a mondat, gyakorlatilag minden egyes mutatásnál elhangzik.
Minden más esetben a valóság rendre rosszabb, mint a fotó. Élőben látszik a kosz, a lelakottság, a karbantartottság hiánya. A valós állapot, amit a kis felbontású homályos, amatőr fotókon nem látni.
A lakás bérbe volt adva jó ideje egy airbnb üzemeltetőnek, ahogy a lakások nagy része az épületben. Az üzemeltetők épp, hogy annyit költöttek a lakásra, hogy még kiadható legyen. Egy forinttal se többet. Szóval látszott, hogy a sima „megsimogatás” itt nem lesz elég.
A szerelem nagyon rossz tanácsadó
A helyzetem teljesen elveszett volt. Az eladó első tulajdonosa volt privatizálás után a lakásnak. Ott töltötte fiatal éveit, rengeteg emlék fűzte ahhoz a lelakott lyukhoz. Látszott rajta, hogy egyáltalán nem szívesen válik meg tőle. A komoly érdeklődőjének sem volt hajlandó odaadni, pedig tisztességes árat kínált érte.
És ekkor jöttem én. Rákínáltam egy kicsit a „kollégára”, aki ettől vérszemet kapott. Gyakorlatilag a legnagyobb ingatlanpiaci pangás közepette nekünk sikerült licitbe keverednünk egy 19 nm-es panel romhalmazra. A licitnek a tulajdonos úgy vetett véget, hogy felkínált egy irracionálisan magas árat nekem, amit persze „kénytelen voltam” elfogadni. Ekkorra már ugyanis hetek óta csak a Galéria Saváriat bújtam a retro cuccokért és pár darab már a raktáramba is került. Szerelmes voltam a projektembe. Nem tudtam elengedni.
Mostantól vagyok hivatalosan is ingatlan fejlesztő
Azért van egy értelmes hozadéka is ennek a projektnek. Olyan magas áron „kellett” megvegyem a lakást, amit már nem akartam saját pénzből finanszírozni. Elhatároztam, hogy itt a pillanat, hogy kft-t alapítsak és felvegyem a Széchenyi hitelt. Létrejött az Aventura Ingatlan Kft.
Az élet azonban megint átírta a forgató könyvet. Az adás-vételi szerződés aláírása után egy héttel kitört az izraeli – palesztin háború. Ekkor engem megijesztett a gondolat, hogy a hitel kiegészítő fedezeteként az utolsó tehermentes lakásomra is teher kerülne. Nagyon kitettnek éreztem a helyzetet, így visszaléptem a hitel felvételtől. Így a lakást nem tarthattam meg, hiszen nem volt rá pénzem. Kölcsön kellett kérnem, hogy kifizessem az eladót, majd azonnal el kellett adnom.
A felújítás / felkészítés lépései
A lakásban ki kellett cserélni a villanyvezetékeket, melyekhez a ház megépítése óta nem nyúltak. Fel kellett újítani a konyhabútort. Lecseréltük a pultot, a mosogató tálcát, a csaptelepet és a fogantyúkat. Az elrohadt elemek helyére nyitott polcokat tettünk.
Le kellett cserélni a radiátorokat is. Viszont így a fürdőbe modern törölköző szárítós radiátor kerülhetett.
Meg kellett szabadulni a kor lenyomataként a hazai lakások 70%-át még mindig beborító fűrészporos tapétától és itt még a „gyönyörű” barna virágmintás tapétától is.
A leglátványosabb lépés: a fürdőszoba pimpelés
A legnagyobb kihívást a fürdőszoba jelentette. Hogyan újítsuk fel úgy, hogy ne költsünk vagyonokat a már így is egy vagyonért megvásárolt ingatlanra?
A plafonig rakott retro márványmintás csempét visszabontottuk 120 cm-ig, majd lefestettük csempefestékkel. A 70-es évekből megszokott bugyi kék színt választottam, de egy Casadeco tapétával tettem emészthetővé a látványt.
A zuhanytálcát is speciális festéssel újítottuk fel.
Természetesen a szimpla mosdókagyló helyére új, modern, fiókos mosdószekrény került. Új lámpát, új csaptelepeket szereltünk fel. A padlóra egyszínű rózsaszín PVC került. Ez furán hangzik, de nagyon jól nézett ki és sokkal jobb a tapintása, mint a kőnek. Puha és meleg. Kifejezetten kellemes rajta mezítláb járni.
Már zajlott az értékesítés, amikor kitaláltam, hogy hogyan oldjam meg a WC mögötti paneles, szellőzős, szerelőablakos fém hátfal gusztusos pimpelését. Utólag csináltuk meg.
Full retro helyett csak egy kis „vintage touch”
Miután eldőlt, hogy nem kiadás lesz a vége, hanem eladás, vissza kellett vennem a full retro designból. Fene se tudja, hogy rajtam kívül ez még vajon hány embernek vicces. Eddig nem sok rajongót találtam.
Az eddig összevásárolt eredeti bútorok, kiegészítők egy része a műhelyünkben várta, hogy kis felújítás után elfoglalja helyét a mini lakásban. Másik részük pedig már a vidéki kárpitos műhelyben szépült.
A bútorok java részét hol máshol találtam volna, mint az új kedvenc vadászterületemen, Kőbányán, a Just Chairs nevű vintage lerakatban. Attila, a tulajdonos pont olyan őrült rajongója a korszaknak, mint én. Hegyekben állnak nála a 60-as 70-es évekbeli fotelek, lámpák, asztalok, komódok. Egy igazi paradicsom a magamfajta megszállottaknak. Tátra szék, piros bársony klub fotel, műanyag burás állólámpa, kerekített szélű furnéros asztal. Ezek jöttek velem. IMÁDOM!
De azért vissza kellett fogjam magam. A korábban kukázott, Iparművészeti Múzeum kortárs design gyűjteményében jegyzett, elég jó piaci értékkel rendelkező hibátlan Fáraó Kettős velúr szőnyegemet el kellett engednem a designból.
A korszak hangulatát, kicsit Nyugat-Európaibb stílusban a Casadeco vadiúj kollekciójának, a Milano Sixties-nek egy darabjával erősítettük meg.
Milesz-Nagy Orsi fotós – hűséges partnerem az őrültségekben
Orsi pont úgy rajong a vintage részletekért, mint én. A fotózás alatt több ízben elvesztettem. Nem bírt leállni a hangulatképek készítésével. Öncélú élvezkedésbe csapott át az újlipótvárosi vintage airbnb panelem fotózása.
Minden idők leggyorsabb eladása
Egy külön megállapodás keretében adás-vételkor már birtokba is kerültem, hogy azonnal elkezdhessem felújítani a lakást. Így még azelőtt elkészültem, hogy össze tudtam volna rá szedni a pénzt. (Normál esetben ilyet sem csinálunk! Nem teszünk pénzt az ingatlanba, amíg nem kerül a nevünkre. De hát én nem tudtam várni.)
Meghirdettem és azonnal meg is jött rá az a vevő, akinek csak úgy, mint nekem szerelem volt első látásra a projekt. Így történhetett meg az, hogy azelőtt kezet fogtam a vevőmmel, minthogy nevemre került volna a lakás. Így ahogy volt kellett neki, az utolsó pohár alátéttel, csatos üveggel együtt. Airbnb-s kiadásra vette, pontosan arra, amire én is terveztem.
Sajnos a lakás eladási árban nem tudtam érvényesíteni a beletett pénzt, munkát, energiát, hiszen nagyon túlárazottan vettem. De ezt a veszteséget most UTOLJÁRA leírom tanuló pénznek. Innentől észnél leszek, hiszen már hivatalosan is ingatlan fejlesztő lettem. Céggel. Költségekkel. Most már nem lehet hibázni.
Ez egy újabb és egyben utolsó projekt volt, ami megint csak a saját magam szórakoztatásáról (meg persze Milesz-Nagy Orsi szórakoztatásáról) szólt. Kimondhatatlanul élveztük! Pénzt meg majd keresünk máshol.
Újlipótváros: 2023 november
Fotók: Milesz-Nagy Orsolya
